Áder János aláírta az alaptörvény negyedik módosítását, és hát lehet itt toldozni-foldozni a dolgokat, de nyílt és egyenes út épült a politikai diktatúra felé, lényegében minden fék és ellensúly lekerült a mindenkori kétharmados hatalomról.
Ez önmagában megdöbbentő, felháborító, hányingerkeltő, és rendkívül félelmetes. Ugyanakkor nincs benne semmi különös, már megint arról van szó, amiről nagyjából 1998 óta folyamatosan: a vitáról szól a politika, és nem a politikáról szól a vita.
A mindenkori kormányzó pártok egyetlen célja az, hogy a saját hatalmukat a lehető legtovább terjesszék úgy, hogy azt közben még mindig palástolni lehessen retorikai eszközökkel. Ebben természetesen a Fidesz mindig kicsit távolabb merészkedett a szocialistáknál, de ennek elsősorban az az oka, hogy 2002-t követően a jelenlegi kormánypárt sokkal erősebb és stabilabb bázist tudott építeni magának. Ugyanis minél hűségesebb a tábor, annál tovább lehet tolni a saját hatalom határait. Egészen addig, amíg a szavazóbázisból nem kezdenek el tömegesen elfordulni a párttól.
Ez volt, és ez ma is a magyar politikai elit egyetlen feladata: egyensúlyozni a „még több hatalom” és a „még el nem fordult szavazók” között.
Ami kifejezetten érdekes ebben, hogy az Égadta’ világon senkit nem érdekel a vita tárgya. Nincs és nem is volt a kormány közelében egyetlen olyan tanácsadó/államtitkár, horribile dictu, miniszter sem (pedig vannak köztük kifejezetten okosak is), aki bármikor is a homlokára csapott volna, hogy „basszaszájba’ hát mink itt a jogállammal oroszrulettezünk”.
Nem volt ilyen, se most, se korábban. A politikát nem az motiválja, hogy jó döntést hozzon, hanem az, hogy a meghozott döntést jól menedzselje az ellenzék és a társadalom előtt.
Ebben a tekintetben tehát mind a II. Orbán-kormány, mind maga ez a döntés beleillik ebbe a sormintába. Ami ezt az egészet új szintre emeli, az az, hogy a magyar társadalom oszloposodása is új szintre emelkedett 2010 után. Az eddig is jellemző volt, hogy a Fidesz-tábor tagjai csak a Fidesz újságját olvassák, csak a Fidesz tévéjét nézik és csak a Fidesz rendezvényeire járnak, ugyanúgy, ahogy az MSZP is megoldotta ezt fénykorában. De 2006-ot, és aztán 2010-et követően hihetetlenül sikeresen tudta mobilizálni és aktivizálni saját táborát a Fidesz, és minden eddiginél szorosabbra fűzte a Párt és a szavazó közti emocionális kapcsolatot (gondoljunk csak a Békemenetek hatalmas tömegeire).
És ez a szoros emocionális kapcsolat az, aminek a segítségével még komolyabb szintre sikerült emelni a hatalomkiterjesztés politikáját: az új típusú Fidesz-tábor sokkal lojálisabb az előzőnél, lényegében nincs negatív visszacsatolás a részükről, és amíg ez így marad (kiegészülve azzal, hogy a bizonytalanok táborát egyik erő sem tudja felszívni), addig a hatalom növelésének és ezzel a demokrácia csorbításának maximum az eddig csak szóban erős külföldi nyomásgyakorlás adhat korlátot.
