Zoon Politikon

"Mindent tudok hát, drága herceg, Tudom, mi sápadt s mi ragyog, Tudom, hogy a férgek megesznek, Csak azt nem tudom, ki vagyok."

Friss topikok

  • álfirkász: Nem tudom miről ugatott ez a gazember. Láttam belőle úgy két másodpercet. Pont úgy nézett ki, mint... (2014.02.17. 12:23) Nagy Honvédő Háború – de csak szolidan
  • magyar-magyar szótár: Bocsánat a kései válaszért. talán érdekes lehet: TÖRTÉNELMI BEÁGYAZOTTSÁGBAN Marosánt egyszerűen c... (2014.02.02. 02:58) Ha Plankó Gergőnek igaza van
  • politikailagnemkorrekt: @Magyarország jobban teljesít: Bunkó stílus? Bocs, de én számokat írtam, ú.m: devizahitelek, mun... (2014.01.23. 12:23) A kormányzás anatómiája
  • : Gyurcsány takarodj, Mesterházi, Bajnai takarodj, összes csaló ellenzéki politikus, takarodj, ál-ma... (2013.10.22. 07:26) Mennyire jó ez a kormányzati kommunikáció?
  • Bafana: @Megfigyelo: Nem tudom mit szoktál megfigyelni, de megfigyelhetnéd, hogy a Jobbik tagjainak zöme a... (2013.10.21. 07:57) A Jobbik útjai

Címkék

Machiavelli 2.0 Utolsó rész

2012.09.30. 11:08 - ÁáárvaiPéééter

Mert a fejedelemnek két dologtól kell félnie: bent az alattvalóktól, kint a hatalmas uralkodóktól.”[1]

Beszéljünk először az elsőről: az alattvalóktól való félelem nem csak hogy Orbánt nem jellemzi, de a rendszerváltozást követő egyik kabinet sem erről volt híres. Ennek egyik oka a rendszerváltozáskor lezajlott elitpártosodás, vagy – ahogy Bihari Mihály nevezi – a „lebegő pártrendszer” kialakulása. Természetesen különbség volt és van a között, ahogy baloldali és a konzervatív kormányzatok a civil szervezetekhez, szakszervezetekhez hozzáálltak, de érdemben egyik sem vette komolyan a „civil kontroll” intézményét. Az állítás második fele, ami a hatalmas uralkodókat említi, szintén izgalmas kérdés. Természetesen nem idegen hadseregekre és császárokra kell gondolni, de a technikai fejlődésből fakadóan a hatalmas uralkodók már azok, akik a pénz és az energiaforrások fölött őrködhetnek. Ezzel kapcsolatban szintén említettem már a kettős beszédet és azt az igencsak bátor és meglepő, a baloldali ellenzék szerint „pökhendi és gőgös” hozzáállást, amit Orbán Viktor és kormánya a nemzetközi szereplőkkel szemben tanúsít.

A következő téma (személy szerint a kedvencem) a „tanácsadókról” szól. Következzék itt egy kicsit hosszabb idézet:

A fejedelemnek ügyelnie kell, hogy megfelelő minisztereket állítson maga mellé: ezek vagy jók, vagy rosszak, az uralkodó bölcsessége szerint. A fejedelem eszes voltát elsősorban az dicséri, kik vannak körülötte; és ha ezek alkalmasak és hűségesek, mindig bölcsnek tarthatjuk a fejedelmet, hiszen ki tudta ismerni őket, és meg tudta tartani hűségüket.”[2]

Természetesen itt némileg elnézőnek kell lennem, hiszen a politika rengeteget változott a jelenkor és a mű keletkezése között eltelt nagyjából ötszáz esztendőben. A politika sokkal bonyolultabbá és változékonyabbá vált a demokrácia által. Sokkal nagyobb számú és többféle szakértőt és politikust kell egy vezetőnek egyszerre kezelnie és átlátnia egy sokkal gyorsabban változó térben. Így a hűség kezelése sokkal fontosabbá és nehezebbé vált. Egyrészt természetesen a mai korban is minden karizmatikus vezetőnek szüksége van hosszú távú tanácsadókra, ugyanakkor mindig készen kell állnia az éles politikai váltásra is, aminek szükségszerű velejárója a személyi változás is. Itt érdemes megemlíteni például Habony Árpád nevét, aki Orbán Viktor tanácsadója volt már 2002-ben is. Az ő tanácsainak „köszönhetően” elvesztettek két finoman szólva is nyerhető választást, Habony viszont még mindig Orbán mellett dolgozik. Mi okozhatja, hogy a miniszterelnök ennyire megbízik benne? Vagy csak egyszerűen a szoros baráti viszony miatt nem váltotta még le? Aligha tudom megválaszolni. De ugyanilyen kérdéses Matolcsy György személye is. Ő testesíti meg a sikertelen gazdaságpolitikát, a 47.000-es mondása pedig szállóigévé vált. Lemondatásával a kabinet lefegyverezné az ellenzéket és némi önkritika gyakorlásával a manapság hanyatló népszerűségén[3] is csinosíthatna valamit. Szijjártó Péter viszont pont az ellenpélda, aki a tisztán szakmai szempontok alapján is megállja a helyét. Persze az is egyértelmű, hogy egy politikus nem cserélheti tanácsadóit fehérnemű módjára, így a helyes arány megtalálása kulcsfontosságú, ellenben nem könnyű feladat. Mióta egy politikai „árulás” nem kerül fővesztésbe, a „fejedelemnek” sokkal nehezebb dolga van szakértőinek megtartásával kapcsolatban. Egyetlen fegyvere az ígéret, miszerint ha hatalomhoz jut, segítőit megjutalmazza. Ez viszont megint csak nem a szakmaiságot segíti elő és csökkenti a fejedelem mozgásterét.

Nagyon hasonló kérdéskört boncolgat a következő fejezet is, miszerint „Hogyan kell elkerülni a hízelgőket?”. Arról van tehát szó, hogy miként válasszuk meg a tanácsadóinkat. Egy uralkodó (miniszterelnök, király, fejedelem, bárakármi) saját sikerei (hódításai) láttán könnyen az önimádat hibájába eshet, ráadásul, legyünk őszinték, még okuk is van rá valamelyest. A tanácsadók kiválasztásakor a fejedelemnek ezért két dologra kell ügyelnie: el kell fogadnia, és be kell látnia az igazságot akkor is, ha ez számára nem kedvező, viszont nem szabad hagynia, hogy bárki kritizálja, hiszen az a tisztelet hiányát mutatná. Itt érdemes a dolgot kétrét bontani: egyik részről újra meg kell említeni az „elitpártosodást”, mint a magyar pártrendszer jellemzőjét, amiből fakadóan a széles társadalmi tömegek kimaradnak a pártosodás folyamatából, és valójában a civil szféra azóta sem „találja a hangját”. Így tehát széles körű és kormánybuktató erejű kritikát nem képes a magyar társadalom produkálni. Másik részről azonban érdemes visszatérni az előző bekezdéshez. Érdekes volna megfigyelni (már ha persze ez mérhető volna), hogy az elmúlt 22 év miniszterelnökei közül hánynak volt olyan tanácsadója, aki komoly kritikát mondhatott volna vele szemben. Mert miközben azt látjuk, hogy a társadalomtudósok (politológusok, szociológusok, szociális munkások, közgazdászok, stb.) képesek egy legalább nagyjából koherens véleményt alkotni arról, mi volna Magyarország számára a helyes irány, a politika ezeket a gondolatok lesöpri az asztalról. Ez alól némi kivételt jelent a Bokros vezette gazdaságpolitika, illetve a Bajnai-kormány időszaka, viszont mindkettőt kényszer szülte, különösképpen a másodikat. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a szocialistáknak lett volna Bajnain kívül bármilyen más lehetőségük, azt választották volna, fittyet hányva az esetleges következményekre.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy bár kétségkívül sok idő telt el a vizsgált időszak és a mű keletkezése között, Machiavelli A fejedelem című munkája valószínűleg soha sem lesz idejétmúlt, a benne megfogalmazott gondolatok minden kor minden politikusa számára hasznosak és sok esetben követendőek. Kétségkívül igaz azonban, hogy a demokrácia, a jogállam, a kapitalizmus és még számos olyan dolog és körülmény, amit a szerző nem ismerhetett, azóta viszont meghatározóvá vált, erősen befolyásolják egy politikus viselkedését. Mindazonáltal a rendszerváltás óta működő politikai elit közepesen teljesít machiavellizmus tekintetében. Főleg a konzervatív-jobboldali kormányokra igaz, hogy előtérbe helyezik az ideológiai alapú politizálást, amit Machiavelli még csak nem is említ. A szocialista-liberális kormányzatok ugyan ideológiával „kevésbé terheltek” voltak, viszont az egyszerűen populista lépésektől korántsem riadtak vissza. Minden kormányra igaz volt ugyanakkor, hogy sok esetben kifejezetten rövidtávú politikai célok vezérelték őket, holott Machiavelli minden mondata pontosan a hosszú távon fenntartható hatalomról szól.

Nem is véletlen, hogy rendszerváltozást követő kormányok egytől egyig megbuktak...



[1] Machiavelli: A fejedelem, 92.o.

[2] Machiavelli: A fejedelem, 115.o.

[3]              http://www.origo.hu/itthon/20120528-partok-es-politikusok-nepszerusege-felidoben.html (letöltés ideje: 2012. június 5.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsasallat.blog.hu/api/trackback/id/tr64811078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása