Plankó Gergő írt egy cikket a minap, amiben nagyon érzékletesen vázolta fel, hol tart a Szocialista Párt, mire vitte az „új nemzedék”. Abból az írásból több dologra is lehet következtetni.

Ha Plankó Gergőnek igaza van, akkor ad1:

A párt 2010 utáni egyben tartása és megfiatalítása korántsem volt akkora eredmény, mint amekkorának azt többen (köztük egyébként én is) hitték. Ez a „siker” sokkal inkább két tényező együttes hatásának köszönhető. Az egyik, hogy a szocialistákra is igaz a „too big to fail” tétel, tehát hogy egy ekkora konglomerátum, mint az MSZP képtelen ennyi idő alatt megszűnni, túlságosan be van ágyazva a politikai és gazdasági alrendszerekbe, egyszerűen túl sok embernek fűződik érdeke hozzá. A másik ilyen fontos tényező pedig az volt, hogy a párt erős emberei is belátták, hogy nem lehet megúszni a fejek hullását, és még mindig az a legegyszerűbb, ha szó nélkül beállnak e mögé a D’artagnan szakállas kisfiú mögé és reménykednek, hogy az ő fejük majd a helyén maradhat, esetleg utazhatnak Brüsszelbe héderelni négy évet. Már csak azért is volt a részükről logikus az első önjelölt vezetőt követni, mert mind átélték a miniszterelnök-keresés borzalmasan kínos heteit.

(Itt persze adódik a kérdés, hogy ha a politikusok a saját fejüket féltik, akkor miért nem Szanyi Tibor lett a pártelnök, akiben valószínűleg kevesebb rizikó lett volna, mint Mesterházyban. Arra azonban emlékezni kell, hogy „ezek tényleg ennyire hülyék”, és tényleg ennyire naivak.)

Illetve ad2:

A baloldal úgy en bloc retteneteset fog bukni tavasszal, jó esetben a 2010-es eredményeket ismétli meg, amivel megindul a totális szétesés. Egyedül Gyurcsány Ferenc és a köré csoportosulók tudnak majd 2015 után is érdemi (5-8%-os) támogatottságot felmutatni, mert ő az egyetlen olyan politikus a baloldalon, aki még mindig meg tudja szólítani a választókat, ráadásul ő potenciálisan két másik szereplőre is tud majd mutogatni, mint az elmaradt összefogás gátlóira. Ami viszont ennél is nagyobb baj, hogy nincs következő baloldali politikusgeneráció. Reálisan nézve minimum két cikluson keresztül nem lesz klasszikus baloldali politikai erő az asztalon.

Ebből pedig az következik, hogy:

Lesz rengeteg politikailag elárvult, a baloldali demagógiára kifejezetten, és a szalonrasszizmusra átlagosan fogékony szavazó, aki bárkire szavaz, aki nem Orbán Viktor. Itt értelemszerűen a Jobbik az LMP-nél jobb pozícióból indul, és ésszerű középre húzással akár 20-25%-on is stabilizálhatja magát. Emellett (ha túlélik 2014-et) Schifferék számára is könnyebb lesz szavazatokat szerezni, optimistán gondolkodva akár 15%-ot is elérhet a párt. Persze sokan inkább otthon maradnak majd, de ennek ellenére is komoly lehetőségeket rejt a két új párt számára ez szcenárió, mert ki kell mondani, hogy a volt MSZP szavazók közül bizony sokan már nem lesznek köztünk a következő, pláne az azutáni választásokon, a fiatalok rendszerellenes és politikusellenes attitűdjére pedig lehet majd építeni.

Ami a rossz ebben az egészben:

Könnyen elképzelhető a 2022-ig tartó Fidesz kormányzás.

Ami a jó ebben az egészben:

Az, hogy a politikai rendszer megújítása csak és kizárólag ezen az úton lehetséges. Csak akkor lesz széleskörű attitűdváltás a politikában, ha az elmúlt húsz évet uraló politikai elit eltűnik. Ennek pedig két módja van: az egyik, hogy felkoncolunk minden politikust az elmúlt húsz évből, meg amúgy mindenki mást is, aki rájuk szeretne jövőre szavazni, a másik meg, hogy várunk, és megpróbálunk normálisak maradni, meg a gyerekeinket is arra nevelni, hogy legyenek normálisak, aztán egyszer csak majd mi leszünk többen.