A 2010-es választások óta többször lehetett hallani (részben mai kormánypárti retorikában), hogy a rendszer úgy általában megváltozik, megváltozott. A „rendszerváltás lezárása”, az „új fejezet”, és társaik mindennapos kifejezések voltak az eddigi kampányokban is, de most mintha a kívülállók is rákaptak volna ezekre a mantrákra. Az új alaptörvény, a kétharmados győzelem, és a neoweberiánus állammodell újrafelfedezése a neoliberálissal szemben mind azt sugallták, hogy itt bizony kifordult magából a világ. A kérdés az, hogy valóban ez történt-e?

Elsőként le kell szögezni, hogy a politikai rendszer, mint olyan számomra önmagában értelmezhetetlen fogalom. Annyira szorosan kötődik a társadalmi rendszerhez és a gazdasághoz, hogy a hármat külön kezelni nem biztos, hogy szerencsés. Ez a Nagy Rendszer egyben viszont talán könnyebben értelmezhető.

Másodsorban azt kell meglátni, hogy a Rendszer (tehát a politika, a gazdaság és a társadalom egyenként, és külön-külön is) folyamatosan változik. Ezt nem szabad úgy elképzelni, mintha a Rendszer 30 évig egységes lenne, majd megváltozna, és úgy maradna megint 30 évre. Hogy egy kicsit előreutaljak: a mai Rendszer úgy különbözik rengeteg mindenben mondjuk az 1991-es állapotoktól, hogy más tulajdonságaiban még mindig 1960-at idézi.

A történelmet valami alapján mégis korszakokra osztjuk, valami alapján mégis mondjuk, hogy hazánkban rendszerváltás volt, a XX. században például nyolc is. Itt jön a képbe a lényeg, az állampolgár szubjektív érzete. Fentebb mondtam, hogy a Rendszer folyamatosan változik, viszont ebből a közélet iránt nem annyira fogékony rétegek nem mindent érzékelnek. Akkor beszélünk tehát rendszerváltásról, amikor a Rendszer olyan elemei változnak meg, amik a társadalmat jobban érdeklik. Nézzünk néhány példát:

1991 és 2009 között 25 alkalommal módosították az alkotmányt, gyakorlatilag észrevétlenül, ellenben most a negyedik Alaptörvény-módosítás sokaknak vérlázító. De pont ez a lényeg, hogy a nagy korszakváltások valójában nem is nagyok, és olykor még csak nem is korszakváltások. Csak épp a Rendszer olyan részei változnak meg, amik az embereket jobban érdeklik.

Lehet mondani, hogy a pártrendszer megváltozott, hiszen kétharmados kormány van, az mégiscsak jelent valamit. Jelent, de nem sokat. 1994-ben is kétharmados kormány lett, meg is változott alapjaiban az akkori pártrendszer (ami ugye a politikai rendszernek is csak egy apró része, ami a nagy Rendszernek is csak alig egyharmada), de korántsem olyan irányba változott, ahogy azt akkor várták. A pártrendszerre is igaz, hogy folyamatosan alakul és változik, csak néhány változása szembetűnőbb, látványosabb, ezeket hívják korszakhatárnak, holott ezek a változások nem biztos, hogy önmagukban olyan nagyon jelentőségteljesek.  

1989-ben az egész világot a kommunista-antikommunista felosztás vezérelte, ezért tűnhetett (és tűnik most is) a politikai rendszer nem is olyan nagy ívű változása eget rengetőnek. A társadalom nagy változásként élte meg, hogy egy kommunista ország hirtelen antikommunista lett, de maga a társadalom valójában nem változott meg (elég csak arra gondolnunk, hogy 4 évvel a nagy változás után Horn Gyula (Horn Gyula, érted?!) kétharmaddal nyert).

Hiába hagytuk magunk mögött a szocializmust 23 éve, a mai napig jóléti sovinizmus és paternalizmus jellemzi a magyarok döntő többségét. Az úgynevezett modern jobboldali és modern baloldali pártok azon versenyeznek, ki tud alacsonyabb rezsit, és olcsóbb tojást ígérni, miközben a „verseny” a szitokszó, és a mutyi a normális.

1990-ben fontos volt, hogy többpártrendszer legyen, és demokrácia, azóta is mindenki a Kádár-rendszert sírja vissza. Most alkotmányos jogainak csorbításán van fenn akadva az, aki ezeket a jogait soha nem használta. Antidemokráciát és Viktátort kiáltanak, akik annyira européerek, meg demokraták, hogy adójuk 1%-át soha nem ajánlják fel, és civil szervezetnek még véletlenül sem tagjaik.
A Rendszer kétségkívül megváltozott. Egy szocializmusból két szocializmus lett. Most már van nemzeties szocializmus, kokárdás nyugdíjasoknak, meg van baloldali, európai szocializmus is, a Kálmán Olgás nyugdíjasoknak, tessék választani.