Őszinte sajnálatomra a magyar pártrendszert teljes egészében a tömbösödés logikája uralja. A szereplők nem tudnak, és nem is akarnak kiszakadni a mi táborunk-ellenség tábora dichotómiából, és a két tábor közti árkot irigylésre méltó szorgalommal mélyítik és szélesítik nap, mint nap. A két tábortól (úgynevezett baloldal, és úgynevezett jobboldal) független, harmadik utas politika elképzelhetetlen, mióta az SZDSZ kilencvennégyben összeszűrte a levet az MSZP-vel.
Hiába lennének életképes próbálkozások akármelyik oldalon is, a másik oldal tömbösödési logikája rákényszeríti az adott oldal szereplőit az együttműködésre, ami a győzelem egyetlen lehetséges módja ebben a felfogásban. És egy politikai pártnak az egyetlen célja a győzelem, mert ezzel tudja csak programját végrehajtani, és saját politikusait nagy pénzhez juttatni.
Ahogy Vince Lombardi mondja tehát: „A győzelem nem minden. A győzelem az egyetlen.” Ez a logika a vezérelve annak is, ami a mostan az ellenzékben zajlik. Bármennyire is szívemnek tetsző volt az ellenzék polarizációja, a rendszer törvényszerűségéből adódóan nem tarthatott sokáig. Többek között ezt ismerte fel az LMP egyik fele is, amikor amellett tette le a voksát, hogy önállóan indulva nincs esélyük parlamentbe jutni, illetve hogy a „Fidesz-kormány legyőzése” a legfontosabb cél most.
Ugyanez hajtja az MSZP-t, és a DK-t is az Együtt 2014 felé (mármint a biztos parlamenti győzelem, és az ezzel járó biztos parlamenti pénz), amúgy a fenének se hiányozna ez a nagy egyezkedés, meg összefogás.
Valójában azt szeretném leírni, hogy én hogyan látom az E14-en belül az erőviszonyokat, illetve hogy mi sülhet ki ebből a nagy helyezkedésből. Azért is fontos ez, mert az MSZP mosolyogva veszi tudomásul a helyét a Bajnai vezette csapatban, pedig szerintem egyáltalán nem ilyen sík a terep.
A Milla, a Szolidaritás és a DK jelen esetben említésre sem méltó tényezők, a háromból kettőnek még valamirevaló politikusa sincs, a harmadiknak ugyan van, de az meg olyan, hogy…
A szocikkal viszont más a helyzet. Az MSZP és a Bajnai-crew között látszólag erőegyensúly áll fenn. A szocialistáknak van a legstabilabb bázisuk, messze a legnagyobb szavazótáboruk, komoly aktivista-hálózatuk, és persze a saját kubatov-listáik. Ezzel szemben Bajnaiéknak van Bajnaijuk, aki jelenleg a legerősebb brand az ellenzékben. Ő az egyetlen reális kihívója Orbán Viktornak, és mivel csak egy van belőle, tehát igen ritka jószág, az értéke is igen magas.
A látszólag kiegyenlített erőviszonyok ellenére szerintem Bajnai egy cseppel jobb pozícióban van, ugyanis:
- Bajnai már az első miniszterelnökségét is nagyon komoly feltételekhez szabta, izzadtak is a kisspéterék rendesen.
- Bajnai tudja, hogy messze ő a legeladhatóbb figurája az ellenzéknek, ezért "szinte" bármit kérhet az MSZPtől, és itt támogatóként maga mögött tudhatja a platformistákat is, akiknek pláne jól jön, hogy fitogtathatják, mennyire szemben állnak az MSZP-vel.
- És hiába van ütőkártya az MSZP kezében is, a szocialistáknak muszáj belemennie az E14-be, mert 2014-ben hatalmas lesz rajtuk a nyerési kényszer. A párttagság még egyszer nem fogja elviselni a középpártiságot, kétszer egymás után nem lehet kikapni (főleg nem egy ilyen Fidesz-kormányzás után). Egy esetleges vereség esetén hullani fognak a nagy emberek fejei, és ezt a nagy emberek is pontosan tudják .
Éppen ezért én két lehetséges forgatókönyvet látok:
- Bajnai nem mer kockáztatni, és nem támaszt komoly elvárásokat a szocialisták felé, amiből (győzelem esetén) könnyen kormányválság lehet, amikor borul a bili.
- Bajnai bátran mer nagyot mondani, esetleg, ha úgy áll a vita, még a kihátrálását is kilátásba helyezi, és ebből akár egy progresszív, jó közös munka is kialakulhat.
De szerintem:
NE LEGYENEK ILLÚZIÓINK, NEM FOG VÁLTOZNI ITT LÓFASZ SEM.
