Németh Lászlóné a napokban azt mondta, hogy lehetségesnek látja a 30%-os rezsicsökkentést is. Azzal már foglalkoztam, hogy a háztartások állandó és közvetlen kiadásainak állami csökkentése miért jó eszköz: könnyen kommunikálható, látványos, és az ebből származó állami kiadások (tehát hogy a rezsicsökkentést így, vagy úgy, de az adózók fizetik meg) jól elrejthetők, illetve az ilyen populista, paternalista intézkedéseknek gyakorlatilag nincs politikai kockázata.
Mivel nincs politikai kockázat (hiszen marginális az a választói réteg, aki felismeri, hogy a költségvetés alapvetően nullaösszegű játék; ha az állam csökkenti a rezsit, akkor majd kevesebb jut játszótérre, vagy szúnyogirtásra…) nagyon könnyen ad sakkot az ellenzéknek egy ilyen lépéssel a mindenkori kormány. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy hogyan reagáltak a pártok a Fidesz-KDNP pénzosztó akciójára:
EGYÜTT 2014 – PM: A választási szövetség felemás utat választott. „Fideszes rezsiátverés”-nek nevezte az intézkedést, Bajnai szerint pedig csalás a rezsicsökkentés. Ugyanakkor megjegyzik, hogy nem visszavonni kell ezt, hanem csak kijavítani. Alternatívaként lakáskorszerűsítési, energiatakarékossági felújítási programot indítanának. Vázlatosan közölt programjuk a magyar pártokhoz képest meglepően sok és értelmesnek tűnő konkrétumot tartalmaz. Illetve megjegyzik, hogy a kormányváltás óta a megélhetési költségek 16%-kal növekedtek, tehát nettó rezsicsökkentés nem is történt.
MSZP (és DK, ebben a témában fölösleges külön venni): Török Zsolt első mondata rezsicsökkentés ügyben az volt, hogy ők mindig is támogatták, meg is szavazták a parlamentben. Ugyanakkor az MSZP-s retorika központi eleme lett a témában az „igazságosság”, az igazságos rezsicsökkentés. Az EGYÜTT-tel együtt (érted, szójáték, együtt-el együtt) a lakások korszerűsítését favorizálják, főleg azért, mert a panelprogrammal kicsit ők is elmúltnyolcévezhetnek, csak a másik oldalon. Annyiban viszont túlmennek Bajnaiék reakcióján, hogy azonnal aláírásgyűjtésbe fogtak az alapvető élelmiszerek árának 22%-os csökkentéséért.
LMP: A zöldpárt képviselői a normakövetést választották: támogatják a rezsicsökkentést, és az MSZP kezdeményezését is. Nem lógnak ki az ellenzéki sormintából azzal sem, hogy egy 200 milliárdos zöld beruházási alap létrehozását szorgalmazzák, ugyanakkor az ő képviselőik nevezték a rezsicsökkentést „kormányzati látványpékségnek”, amiért jár tőlem a pirospont.
JOBBIK: A radikális (vagy nemzeti, vagy szélsőséges, vagy ezek tetszőleges kombinációja) párt egyrészt már szinte unalmas módon kiállt az energiahatékonyság fejlesztése mellett, és a többi párthoz hasonlóan a rezsicsökkentés elvi alapjait nem vonta kétségbe. Másrészt viszont még a kormányzaton is túltett populizmus terén. Itt van előttem a Hazai Pálya című Jobbik periodika aktuális száma, melyben a következő cím néz rám: „Lassan mondjuk: lesz még gázárcsökkentés! A Jobbik 30%-ot szorgalmaz.” A cikk további részében aztán főleg a Horn-éra alatti privatizációk felülvizsgálatát, elszámoltatását hirdeti, illetve a közműszolgáltatók nyereségét nevezi „luxusprofitnak” (éljen a verseny, ugye).
Összegezzünk!
Amikor elkezdtem gondolkodni ezen a témán akkor úgy hittem, hogy a reakciókat majd három részre lehet osztani. A pártok egy csoportja (hipotézisem szerint az LMP és részben az Együtt 2014 – PM) szembemegy a paternalizmussal, racionális és valós kritikákat fogalmaz meg, legalábbis bizonyos fokig. A pártok másik csoportja (előfeltevésemben az MSZP) köztes állásponton marad. Néppártként nem engedheti meg, hogy szembemenjen a pénzosztás pátoszával, és egyszerre próbálja majd meg kritizálni és támogatni is az ötletet. A pártok harmadik csoportja pedig (tehát a Jobbik), beteljesítve a Mudde által alkotott „populista jobboldali extremizmus” definícióját kiáll a rezsicsökkentés mellett, ugyanakkor elégtelennek tartja annak mértékét és a multik további szöges korbáccsal való ütlegelését szorgalmazza.
Be kell látnom, hogy tévedtem. Valószínűleg bennem is működik a vágyvezérelt gondolkodás, de azért néhány dolgot eltaláltam.
A valóság úgy alakult, hogy az elméletben felvázolt három csoportból csak kettő lett. Az Együtt és az LMP nagyjából úgy viselkedett, ahogy vártam, bár gyengíti a csoportok közötti választóvonalat, hogy minden ellenzéki párt energiahatékonysági, „zöld” lakásfelújítási programot szorgalmaz. Ami biztosan látszik az az, hogy ez a két párt kíván legkevésbé belemenni a túlígérgetés kampányába.
A másik oldalon pedig ott az MSZP (DK) és a Jobbik. Azért alkotnak külön csoportot, mert valamilyen szinten további (szintén populista és a legkevésbé sem előremutató) választ adtak a rezsicsökkentésre. Az első csoport pártjai részben racionális alapon kritizáltak, míg ez a két formáció (az energiatakarékosság mellett) megpróbálja túllicitálni a kormánypártokat.
Fontosnak érzem megjegyezni, hogy a két csoport között nem kifejezetten nagy a különbség, inkább csak jelképes, viszont mi másról szól a politika, ha nem a jelképekről?
Konklúzió most nincs, mert fölöslegesnek érzem, de három kérdésem azért akad:
1, Ha létrejön az Együtt – PM – MSZP – (DK) összeborulás, akkor vajon a két út közül melyik fog érvényesülni a továbbiakban?
2, Mi fog történni, ha a Jobbik (a választási győzelem esélye nélkül) belemegy a mostani kormányzattal szemben egy túllicitálós játékba?
3, Ha a második felvetés igazolódik, akkor hogyan fog erre reagálni a többi szereplő, felvállalja-e valaki a „józan ész” politikáját?