Akármennyire is jó érzés félőrültek gyülekezetének tartani a második Orbán-kormányt, és a döntéshozatalaikat ad hoc ötletbörzéhez hasonlítani, én hiszek a politikai logikában, és vallom, hogy minden kormányzati lépésben van értelem. És bár Matolcsy György jegybankelnöki kinevezését mindenki biztosra vette már hónapok óta, a dolog ténnyé válása mégis sok kérdést vet fel.
A találgatások általában egyeztek abban, hogy Matolcsy kinevezése mögött a kormány nagyobb befolyásra való törekvését látták. Ez alapvetően igaz lehet, de szerintem ha csak Orbán Viktor meghosszabbodott karja lenne Matolcsy az MNB-nél, akkor erre kvázi akárki megfelelt volna a Narancsisten sleppjéből. Ha csak erre kellene Matolcsy, akkor még rossz döntésnek is mondhatnánk, mert így még nagyobb figyelem lesz a Nemzeti Bankon, és annak új vezetőjén, most már tényleg minden lélegzetvételére reagálni fog a forint-euró árfolyam. Ez valószínűleg egy ismeretlen, vagy kisebb kaliberű ember kinevezésével elkerülhető lett volna.
Aztán ott van az is, hogy egy jegybankelnöknek elsősorban a szavai számítanak, nagyon jól tud hatni a piacokra, ha a kellő időben a kellő (általában higgadt, racionális, az elvárásoknak megfelelő) nyilatkozatot tudja tenni. Erre megkapja a széket Matolcsy úr, akinek a realitással ápolt viszonya közismerten viharos. Továbbra sem túl logikus a lépés.
De érdemes megfordítani a helyzetet, és megnézni, ki örökli az NGM vezetői szerepét. Varga Mihály nevét is régóta pedzegette a közvélemény, rá általában mint józan, a földön két lábbal járó emberre szoktak utalni, legalábbis Matolcsy viszonyításában. Az ő Nemzetgazdasági miniszteri kinevezésében még lenne is ráció, hiszen a váltás egyfajta „józanabb irány” kommunikációja is lehetne, Matolcsy, mint céltábla eltávolítása a bizonytalan szavazók szemszögéből esetleg pozitívan hathat.
Viszont ennek a cserének pont most nem nagyon van értelme, mert ha adunk az elmúlt választások tapasztalatára, akkor épp most kellene beindulnia az eszetlen költekezésnek, hogy jövő áprilisra minden még meglévő (és nem jegybanki) tartalékot szavazatra váltsanak. Ezért kicsit érthetetlen pont most egy ortodox-imázsú közgazdászt bevonni a buliba Varga személyében.
A logika valószínűleg az lehet, hogy Matolcsy jegybankelnökként mind döntési, mind megszólalási potenciálban háttérbe szorul, ugyanakkor biztosítja a lojális MNB-t a kormány számára. Ezzel párhuzamosan Varga Mihály, mint mindenki számára elfogadhatóbb figura, átveszi az NGM-et, többet, és okosabban szerepel, mint mostantól az elődje. Közben persze a gyakorlat nem változik, a tervek és a programok ugyanazok maradnak, csak kicsit szerényebb, emészthetőbb köntösbe bújtatva. Ehhez az kell, hogy Varga végrehajtsa a Matolcsy-Orbán duó lázálmait, amit én a mai napig kétlek, de igazából nem lepődnék meg rajta.
Na és persze most is lehet, hogy csak féktelen hatalomvágyról van szó, ami viszont elemzésre alkalmatlan debilitás, ezért erről szót ejteni sem érdemes, reménykedni az ellenkezőjében viszont annál inkább.
