Gyurcsány Ferenc szerepét és szándékait nem lehetett bizonyítani a Sukoró-ügyben.
A gonosz Hókuszpók mindig melléfog, ebben nincs semmi új. Van ennek az egésznek viszont egy egész más aspektusa is, ami túlmutat a Szőlőhegy utcai Hugh Grant sorsán. Ez pedig a Fidesz sorsa. Ehhez viszont egy hangyafasznyit vissza kell lapozni az időben:
- A rendszerváltás legnagyobb (talán egyetlen) be nem váltott ígérete a Jólét. Minden választáson ez a központi téma közvetve és közvetlenül, és emiatt a lehetetlen ígéret miatt bukik meg minden kormány (n+1. havi nyugdíj, ingyen oktatás, ingyen egészségügy, ingyen hitel, ingyen ingyen).
- A Fidesz 2010-ben ezen a téren mintha fejlődést mutatott volna fel. Egyrészt a jólét mellett/helyett a Biztonság volt a központi jelszó (szociális és közbiztonság egyaránt), ami bár hajaz a jólétre, annál azért egy fokkal szerényebb fogalom. A másik kulcsszó pedig az Elszámoltatás volt. Egyrészt a szocialista kormányzás (főleg korrupcióval kapcsolatos) elszámoltatása, másrészt a „kommunista bűnök” feltárása.
Ezzel a Fidesz kommunikációja új frontokat nyitott, ami persze alapvetően egy jó dolog. Egy demokráciában nagyon fontos, hogy egyrészt legyen Vita, másrészt a vita a lehető legtöbb dologról szóljon, mert szerény nyomott véleményem szerint az értelmes vita az, ami az emberiséget előrébb viszi. Másrészt pedig az is fontos (még egy posztdemokráciában is[1]) hogy a vita a lehető legtöbb dologról szóljon és szólhasson, hisz egy demokráciában nincsenek tabuk.
A probléma, mint mindig, most is a szaros-húgyos valósággal van. Azzal, hogy a Fidesz, saját magához híven a céljait, hogy is mondjam; „magabiztosan fogalmazta meg” (értsd: kibaszott nagyképű módon).
A szocialista kormányzat elszámoltatása, mint ígéret, alapvető demokráciaelméleti kérdéseket vet fel, miszerint a leendő törvényhozó hatalom mégis hogy veszi a bátorságot ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás nevében ígérgessen összevissza?! Hol és mikor felejtett el Orbán Viktor ilyen picsaegyszerű dolgokat?! Földvár felé Felcsúton?!
Nyilvánvaló volt, hogy kudarc lesz a vége, ráadásul pont a borzalmas magabiztosság miatt rohadtul égő a fiaskó.
A „kommunista múlt” feltárásakor pedig azért ütközött falakba az ’Oly szent akarat, mert, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű, a jelenlegi kormánypártok padsoraiban is szép számmal ülnek olyanok, akik három forintnál kevesebbért jelentettek szorgosan. Tudom én, hogy áldozat az összes, csak félek, hogy „önként, kéjjel” tették néhányan, és nem is annyira „parancsra”.
Ami a lényeg tehát, hogy a Fidesz valójában semmivel sem különb, mint az MSZP, nem felejtenek, és nem tanulnak, akár a Bourbonok, a kormány a kétharmadot annak köszönheti csupán, hogy 2002 óta ellenzékben volt, és így 2010-ben a farok jó oldalára került. És azóta sem bizonyította a Párt, hogy egyáltalán felfogta volna, hogy váltásra van szükség. Ami egyrészről üdvözítő azoknak, akik elitváltást sürgetnek, én viszont rettegek egy olyan parlamenttől, aminek nincs Wittner Máriája.
