Mint arról már az előző bejegyzésben szó volt, Schmitt Pál után Gyurcsány Ferenc is plágiumgyanúba keveredett, és a volt államfőhöz egészen hasonló módon próbálja kezelni a helyzetet. Ebből adódóan könnyen feltételezhetjük, hogy a történet vége is meglehetősen hasonló lesz, miszerint Ferenc testvérnek távoznia kell a közéletből. Hacsak nincs nála a dolgozata, és csak az időt húzza, hogy aztán a markába röhögve előrántsa a munkáját, tisztázza önmagát, és csúnyán nagy gólt lőjön a jobboldali média hálójába. De erre annyi az esély, mint Schmitt Pál kisdoktorijában az önálló gondolat.

Így tehát jelen értekezés tárgya nem lehet más, mint megpróbáljuk feltérképezni, ki lehet a (liberális) baloldal következő nagy alakja, Orbán Viktor méltó ellenfele. Alapvetően hat opció jut most eszembe:

·         Mesterházy Attila

·         Szanyi Tibor

·         Schiffer András

·         Bajnai Gordon

·         Gyurcsány Ferenc

·         és a letöltött mp3-ak előadója: Unknown Artist

Kezdjük Mesterházyval. A legnagyobb baloldali párt elnökeként, és legutóbbi miniszterelnök-jelöltjeként kényelmes helyzetben tudhatja magát. Ráadásul az MSZP épp most tavasszal erősítette meg őt pozíciójában. Fiatal, minden bizonnyal ügyes politikus, hiszen maga mögé tudta állítani a pártot (már ami megmaradt belőle, ugye..), nem volt az élbolyban 2002-2010 között, tehát a neve nem mosódott össze az elmútnyócév kormányaival. Ugyanakkor Orbán Viktor ellenfeleként még a legvadabb álmaimban sem tudnám elképzelni. Egyszerűen puha, rossz szónok, nem vezéralkat, és úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás. Ráadásul képes rövidujjú inget húzni.

Jogos a kérdés, hogy Szanyi kapitány mit keres a listán, mikor épp most szenvedett csúf vereséget Mesterházy Attilától (igen, attól, aki úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás). A válasz egyszerű: Szanyi retorikai képességei, kiállása, harciassága még mindig a legkomolyabb szocialista ellenféllé teszik. Így bár jelenlegi pártján belül nincs esélye élre törni, egy másik formációban én adnék neki egy esélyt (ráadásul szerény nyomott véleményem szerint bárkit képes lenne leinni, bármelyik frakcióból).

Schiffer Andrásnak azért jó lenni, mert saját pártja van, ami igaz, hogy csak korlátozottan cselekvőképes, de a hét és fél százalék, az hét és fél százalék. Kérdés persze, hogy ebből mennyit sikerül megtartani 2014-ben. Aztán az sem hátrány, hogy a pártja elvileg baromi liberális, meg zöld is, ami most menő lenne, ha nem lenne Jobbik. De van. Ennek ellenére Schifferben van fantázia, képes két egymást követő értelmes mondatot mondani, felszólalásai korrektek, csak úgy, mint az egész LMP frakcióé. Kicsit olyan, mintha nekik, meg a Vonáéknak nem szóltak volna, hogy felesleges törniük magukat, a parlamentben úgyis csak látszatpolitizálás folyik.

Azért szeretnék Bajnai Gordon lenni, mert akkor értenék a gazdasághoz, és normálisan tudnám oldalra fésülni a hajamat. Egy politikusnál pedig mindegyik fontos. Bajnai kicsit olyan, mint Bokros Lajos lenne, ha találkozna egy stylisttal. Viszont hátránya szegénynek, hogy nagyon egy lapon említik Gyurcsánnyal, és ez manapság senkinek sem dicséret. A Libajnaizás pedig (bármekkora baromság is) örök ütőkártya lesz a jobboldal kezében. Kérdéses az is vele kapcsolatban, hogy milyen politikai formáció keretein belül térne vissza? A DK-nak kétségtelenül jót tenne, ha nem csak Ferencről szólna, és valószínűleg ideológiailag is összepasszolnának. Vele kapcsolatban az a gáz, hogy ő sem igazi csapatkapitány (márpedig a magyar ember a messianisztikus vezetőt szereti), és a beszédeivel sem lehetne lángba borítani a belvárost.

Hát Gyurcsány Ferenc nem szeretnék most lenni. Őszintén szólva már én sem tudom, mit keres ezen a listán, de megpróbálom megmagyarázni. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán túléli a szakdolgozat-botrányt, és politikai értelemben is életben marad. Gyurcsány az összes verzió közül a legtehetségesebb, ami a retorikai képességeket illeti. Remek szónok, és nagyon nagy vezetői potenciállal bír. Ő volt az, aki anno meg tudta törni a baloldal Orbán-fóbiáját. Ezzel szemben kérdéses a növekedési lehetősége, tehát hogy a megmaradt törzs-szavazókon kívül mennyi egyéb hívet tud összeszedni, átcsábítani. Az viszont érdekes lenne, mint azt már fentebb említettem, ha a dynamic duo újra összeállna, és Gyurcsány-Bajnai tandem belevágna a zinternetbe. Izé, a politikába.

A hatos számú versenyző érdekes személyiség. Egyfelől remek beszélőkéje van, ördögien bánik a szavakkal. Másfelől abszolút hiteles baloldali szereplő, politikailag képzett, és egzisztenciálisan független. Egyetlen problémája, hogy nem létezik. De legalábbis egyelőre bujkál. Hogy mekkora az esély arra, hogy az elkövetkező néhány évben feltűnik egy potens baloldali alkat? Nyilván minimális. De ez a minimális nem sokkal kevesebb, mint annak az esélye, hogy a fentebb felsorolt öt úr közül valaki gatyába tudja rázni a királytól balra ülőket.

Hazudtam, van egy hetedik opció is: Senki se. És valójában ez tűnik a legvalószínűbbnek. Tehát a Fidesz (amíg Orbán Viktor indul a választásokon) uralja a magyar politikai palettát, és az egy nagy párt<--> több kis-közepes párt helyzet állandósulni fog. Ez persze egyik oldalról nézve rossz, hiszen nincs valódi verseny (nem mintha eddig lett volna), más részről nézve viszont jó, hiszen erős, stabil lesz a rendszer. De ezen okoskodni ráérünk még.