Hányingerrel vegyes undorral olvastam a Magyar Hírlapban[1] Fricz Tamás írását. Ahogy a klasszikus vicc mondja, olyan ez, mint sajtreszelővel szexelni: enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas. Azt persze nem tudom, hogy magával Fricz úrral milyen lehet a szex, de témánk szempontjából mindez marginálisnak tűnik.
Ami viszont fontosabb, az az, hogy a szövegből a kormány filozófiája tökéletesen kiérzik. És itt most nem arra gondolok, hogy „akinek esetleg „befonták életét vad kényszerképzetek” és nem a Fideszre szeretne szavazni, az ne szavazzon, vagy inkább lőjék is agyon, mindegy”, mert én ilyet nem mondok. Sokkal inkább az ok-okozati összefüggések erősen szándékosnak tűnő félreértésére, felcserélésére gondolok. Per pillanat ez azt jelenti, hogy Fricz Tamás szerint „felelős és tudatos” polgárokra kell bízni a nép sorsát, amit úgy érhetünk el, hogy a szavazást előzetes regisztrációhoz kötjük. Fricz úr úgy véli, hogy attól lesz valaki „felelős” választó, hogy elmegy regisztrálni, regisztráció nélkül pedig „felelőtlen”, már-már trehány választóról kell beszélnünk. (Zárójelben térnék ki arra a logikai csavarra, hogy a szerző az írásában végig savazza az Egyesült Államokat, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy az előzetes regisztráció intézménye, amit a szerző amúgy a demokráciát erősítő dolognak tart, pont az USA-ban örvend nagy múltnak).
Ugyanilyen „fordítva gondolkodást” láthatunk egyébként akkor is, amikor a kormány a betöréses lopások, és úgy en bloc a bűncselekmények ellen a büntetési tételek szigorításával válaszol, és azzal, hogy több rendőrt parancsol az utcákra. Ezzel kvázi azt mondja, hogy a bűn úgy magától valóan van és létezik, elfelejtve annak legfőbb okát, a szegénységet. A cél persze nemes, és a problémák is valódi problémák. De ha a problémák okát nem látja tisztán a kormány, akkor az intézkedések értelemszerűen nagyobb kárt fognak okozni, mint amennyi hasznot hoznának.
Így tehát, tisztelt Fricz Tamás, a válaszom: nem. Nem az a megoldás, hogy a társadalom egy részét el kell zárni a szavazás lehetőségétől. Nem az a megoldás, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk”. Nem tudom, hogy honnan ez a hatalmas magabiztosság, amivel egy huszonhárom éves köztársaság lakója a demokráciát elavultnak, és változtatásra szükségesnek tartja.
Változnia ugyanis nem a demokráciának kell, hanem nekünk. Ideje volna felnőni, kedves Fricz Tamás, és kedves mindannyiunk. Ideje volna a pártoknak valódi alternatívát mutatnia, hogy az alternatívák közti választásnak valóban „felelős döntésen” kelljen alapulnia. Ideje volna a társadalmat megtanítani legalább a demokrácia alapvetéseire. Ideje volna már a hatéveseknek megmutatni, hogy a vita nem rossz, hanem szükséges. Hogy az egyetlen rossz vélemény az, ami nincs kimondva.
És leginkább ideje volna annak, hogy ilyen pocsék írásokra, mint az Öné, ne legyen igény.
