Hazudtam, illetve nem. Szóval nem Schiffer András halálcuki zöldlib játszóházáról folyik most a szó, hanem továbbmegyek a Jobbik-vonalon (Vona-lon háhá). Szóval, ha valaki emlékszik, akkor tudja, hogy 2010-ben a Jobbik választási győzelemre készült. Mármint, komolyan. És az eredmények megszületésekor Vona Gábor beszédében is helyet kapott a csalódottság, így nem volt meglepő, hogy a tisztújítón a pártvezér egyértelműen kifejezte, 2014-ben már tényleg nyerni akarnak. Na ezzel fogok most foglalkozni kicsit.
Itt is kétfelé kell bontani a kis történetünket. Egyrészt még egy utolsó alkoholista Szanyi Tibor is tudja, hogy a Jobbiknak a választási győzelemhez meg kell tanulnia késsel-villával enni, meg hogy liftben nem figunk, Európában nem zsidózunk, gárdával nem masírozunk. Tehát konszolidálni kéne a pártot.
„Ez a bökkenő;
mert hogy mily álmok jőnek a halálban,
ha majd leráztuk mind e földi bajt. Ez visszadöbbent.”
Már csak azért is döbbent vissza, mert nagy összegben mernék rá fogadni, hogy mintaszerű pártszakadás lenne belőle. A Jobbik (szerintem) legnagyobb vonzereje pont a radikalizmusa. (Ami pech, mert amúgy ezen kívül csomó dolog miatt lehetne tényleg szeretni ezt a pártot, mint arról legutóbb szólottam.) Ha a párt szakad, akkor vélhetően lenne egy gyűlöletet reggeliző részlege, akik a világon mindenhol szalon-, és mindenféle szobaképtelenek. Ők gyorsan eltűnnének, mert egyrészt politikailag irrelevánsak, másrészt meg ez elmúlt években már elég komolyan veszik a faji alapú keménykedést, már úgy büntetőjogilag. A másik fele a galerinek viszont szükségszerűen levetné a fekete mellényt, és próbálna nem odaszarni, ahonnan eszik. Ennek viszont én nem jósolok szép jövőt (vagy szebb jövőt?), egy zs-kategóriás Fidesz, vagy még inkább egy kicsit hangoskodóbb KDNP lenne belőlük, és egyik út sem járható (bár kétségtelen, hogy nagy szükség lenne egy normális kereszténydemokrata pártra itthon, mármint olyanra, ami nem a Fidesz vastüdején keresztül veszi a nagymagyar levegőt). És bármilyen lenne is ez a lepuhult Jobbik, törvényszerűen elveszítené a szavazóinak nagy részét, akik, mint már említettem, szinte csak a radikalizmusra buknak.
Az érem másik felén pedig az van, hogy vajon kell-e ez a Jobbiknak? Mármint, bennem adekvát módon buggyant fel a kérdés, hogy mi a halál holdkóros szerszámáért akarjon a Jobbik választást nyerni?
Egyrészt, ahogy arról már volt szó, a párt jelenlegi formájában a szavazatszerzési potenciáljának csúcsán van, de legalábbis közelében annak. Ahhoz, hogy ez változzon, konszolidálni kéne a pártot, amiből sok minden kisülhet, csak jó nem, úgyhogy ez a vállalkozás minimum necces. A kérdés az, hogy megéri-e feláldozni ezt a stabil 20% -ot, ami most megvan? Hát szerintem kurvára nem. Ez valami utóhatása lehet a ’98-’10 közti kétpártrendszernek, hogy mindenki azt hiszi, hogy egy választáson van egy győztes, a többiek meg mind vesztesek. Ha valaki képes 20%-ot begyűjteni, az maga a mennyország, vagy miben hisznek ezek a sámánisták. Koalícióhoz nagyon masszív a 20%, de egy ilyen eredménnyel a koalíciót sem kell keresniük, mert baromi potens ellenzék lehetnek. Másrészt azt se felejtsük el, hogy egy demokráciában hosszútávon jobban megéri ellenzékinek lenni, ugyanis határtalanul lehet felelőtlenkedni (Érdekes például, hogy a Fidesznek eszébe sem jut saját magát felelősségre vonni azért, mert szó nélkül megszavazta anno az MSZP minden olyan törvényét, amivel dömperszám hordták ki a pénzt az államháztartásból…), és ráadásul a fizetés is tuti.
Ugyanakkor, azt is írtam fentebb, hogy a Jobbik kb. csúcsán van a szavazatgyűjtő képességének, amit megtartani nehéz meló, és nincs rá semmi biztosíték, hogy nem fog csökkenni a népszerűség. Persze amíg a válság megvan (és Magyarországon még sokáig meg lesz, én nem hiszek a tündérmesékben), és amíg van cigánykérdés (lesz még egy darabig), addig olyan nagy aggódnivaló nincsen. Ettől függetlenül a Jobbik számára nagyon fontos lenne, hogy újabb, és újabb kérdéseket tudjon zászlajára tűzni, nehogy a szavazóik normálisabb fele (akik túllátnak a Trianon-Endlösung-Cigányok hármason) kevésnek ítélje egy idő után a gyűlöletokádást, és értelmes felszólalások hiányában visszabújjon a Fidesz szoknyája alá.
Az a bejegyzéshez az ötletért köszi dr. Horváth-nak.
