A választások még borzalmasan messze vannak, ezért a politikai napirendet manapság domináló ügyekből (vagy csirkecsontból, kávézaccból, akármiből) kiindulva felelőtlenség lenne bármit is tippelni. Ott van például a földbérletek esete, ami ugyan egy ideig kínos magyarázkodásra kényszerítette a kormányt, de összességében nem kavart túl nagy port, főleg ahhoz képest, hogy sokan „kormánybuktató erejűnek” titulálták akkortájt.
Éppen ezért én (nem először, és valószínűleg nem is utoljára) az ellenzéki mozgolódásokkal foglalkoznék most inkább, főleg azért, mert van ott csomó izgalmas dolog, amiről kevés szó esik. Rögtön érdemes azzal kezdeni, hogy magyar politikatörténeti unikum, hogy az MSZP-Együtt képében két nagyjából hasonló erőt képviselő párt birkózik egymással, akiknek egyformán szükségük van a másikra. Ez a tény pedig a különböző pozíciók elosztását (ami nyilván az együttműködési tárgyalások primer pontjai között szerepel) merőben befolyásolja.
Bár korábban azt írtam, hogy Bajnai jobb helyzetben van némileg, mert nincs rajta akkora nyomás, mint Mesterházyn, aki ha nem nyer 2014-ben, akkor szerintem a csukott ablakon fogják kidobni 10-15 jóbarátjával együtt, míg Bajnainak kisebb presztizsveszteség lenne egy közepes választási eredmény. Ezzel szemben az élet úgy alakult, hogy Bajnai visszatérése nem borította fel különösebben az erőviszonyokat, és az azóta látott tökölő, ködösítő, tények nélküli haknizás is inkább eltántorította a híveket, mintsem hozta volna őket. Tovább nehezíti a volt miniszterelnök dolgát, hogy két olyan társsal áldotta meg a sors Juhász Péter és Kónya Péter képében, akik nem csak, hogy politikailag totálisan inkompetensek, de még csak nem is próbálkoznak ezen segíteni.
Ezzel szemben a szocialisták olyan sikeresen építették fel Mesterházy Attilát, hogy félhomályban, kialvatlanul, szemüveg nélkül még én is elhiszem egy pillanatra, hogy ő az Igazi. A párt persze ugyanaz maradt, és egy esetleges 2014-es győzelem után egy szempillantás alatt térne vissza a 2006-2010 közötti időszak, de jó érzékkel nyúlnak a kampányeszközökhöz, ügyesen porolták le a szlogeneket, és elővigyázatosságból mind olyan feleséget választottak maguknak, akik kikerülik a vak komondort. Így tehát régi énemet meghazudtolva azt kell, hogy mondjam, hogy egy picivel ugyan, de jelenleg erősebb pozícióban vannak az Együtt-PM-KSÉR-TNVSA-RNKXCS-CMÁA összefogásnál (de nyilván nem annyira, mint azt a közvélemény-kutatások mutatják).
Itt tartunk most, amikor úgy tűnik, tényleg leülnek tárgyalni a felek, és mindenki szeretne valódi megegyezést kötni. Engem most leginkább a dolog kevésbé fontos, inkább bulváros fele mozgat meg, miszerint: ki lesz a miniszterelnök-jelölt? Ebben a kérdésben én három lehetséges választ látok, nézzük is őket meg egyesével:
- Mesterházy Attila
PRO: Az összefogás legerősebb pártjának vezetője, aki sikeresen kaparta ki a szarból a szocialistákat a Nagy Összeomlás után. Az elmúlt bő fél évben hatalmas fejlődésen ment keresztül, már-már karizmatikus politikussá vált. A pártját remekül tartja egyben, nyoma sincs belső feszültségeknek.
KONTRA: RÖVIDÚJJÚ INGEK. RÁADÁSUL BETŰRVE. FRIZURA. POCAK. Mi a halál faszáért kell úgy kinézni, mint egy óvodásnak? mi lesz a következő, a kakaós palacsinta maradéka a szája szélén? Egyébként pedig hiába hozott bizonyos mértékű megújulást a pártba, még mindig nem tud kilépni a „szoci politikus” skatulyából, ő sem elég meggyőző a bizonytalanok számára. Még mindig nem eléggé vezér-alkat (ezt azért hangsúlyozom ennyire egyébként, mert a magyar választókban nagy a vágy a messianisztikus politikus iránt, valahol ezt úgy olvastam, hogy „a Nagy Emberre orientált magyar közvélemény”).
- Bajnai Gordon
PRO: Mesterházyhoz képest nagyon megnyerő személyiség, menedzser típus, akit bármilyen szerepre könnyű eladni. Sportol. A politikán kívülről jött, tehát volt valaha valódi munkahelye valódi munkával. Kevéssé érdekelt a politikai játszmákban, nem szokása mindenhova a barátait ültetni. Tud öltözködni.
KONTRA: 2010 előtt szocialista miniszterelnök volt, könnyen rásüthető az elmúltnyolcév stigmája. Politikailag valójában tapasztalatlan és képzetlen. Gyenge szónok. Neki sem sikerült a bizonytalan szavazók terén áttörést elérnie. Mivel nem szeret a politikustársainak segíteni a lopásban, ezért a politikustársai sem szeretik őt annyira. Naiv.
- Semleges jelölt, valószínűleg a PM-ből
PRO: Akárki ki is lenne, valószínűleg a múltja feddhetetlen, és baromi nehéz besározni. Kompromisszumos megoldás, amivel mindkét (nagy) fél elégedett lehetne. Új arc, aki egy jó kampánnyal sokkal többre vihetné, mint a fenti két jelölt. Ha PM-ből érkezik, akkor valószínűleg szakpolitikus, „szakértőként” eladható.
KONTRA: Nem lenne önálló politikai ereje, könnyen elveszhetne a nagyok marakodásában, vagy bábuvá válna rövid úton. A semmiből, gyorsan kellene felépíteni, mint hiteles vezetőt. Vezetői tapasztalata nincs, csak tippelni lehetne, hogy hogyan viselkedik majd.
(Én nagyon boldog lennék egyébként, ha ez a "semleges" jelölt egy nő lenne. Csak mondom, kedves Tímea...)
Megjegyzés: Azt is érdemes figyelembe venni egyébként, hogy bár a miniszterelnök személye a választók számára fontos, de a pártok számára a többi, mondjuk miniszteri helyek is fontosak, mert összességében akarnak minimum egyensúlyi helyzetre törekedni. Ezért könnyen előfordulhat, hogy mondjuk az Együtt beáldozza a miniszterelnöki széket, cserébe fontos miniszteri-államtitkári posztokat kap, amin keresztül kéjes mosollyal tudja majd Mesterházy Attila heréjét szorongatni, ha úgy adódik. Akárhogy is, nagyon érdekes sakkjátszmának nézünk elébe.